Betakar a néma félhomály
Régen elmúlt, mi vissza-visszatér
Tagadom, de még mindig fáj
Mondd, miért kellett, hogy köddé válj
Tudom, együtt nem létezhet
Napsugár és dér
A fák, az ég,
Ami téged őriz, felbolydul
Rólad szól a szél
Mi télben a jég
S mi a nyárban forró szikrát szór
Nekem az lettél
Szívemen a válasz átsöpört
Lassan ölembe hullik két kezem
Akarom, de rég összetört
Én küzdöttem, de meggyötört
Belehaltam százszor
Mégis most is létezem
A fák, az ég,
Ami téged őriz, felbolydul
Rólad szól a szél
Mi télben a jég
S mi a nyárban forró szikrát szór
Nekem az lettél
Miért is vártam a folytatást?
Soha nem engedtem el
Látom, álom volt, nem más
Csak most ébredtem fel
Hát véget ért
Ha bánt az éj
Ami semmivé lett, fellángol
Hosszan mégsem ég
Lehalkul a fény
És a hangod már nem hozzám szól
Így is hallom néha még
I’m living in a faded photograph
But the colors will never be there same
While you are on your way to a dream
It feels like a romantic film
Where the end is tearful
People sigh “it’s such a shame”
I’m blind to see
If the Earth is breathing without you
Even for a day
I only hear
That birds are singing out of tune
Since you went away
With every little piece you leave behind
I can’t help but relive our past again
Rather bittersweet way to try
To find meaning of days go by
Still I can’t stop feeling wilted
every now and then
I’m blind to see
If the Earth is breathing without you
Even for a day
I only hear
That birds are singing out of tune
Since you went away
The movie’s over, we can’t deny
It was meant to be this way
I have no more tears to cry
there’s nothing left to say
for me and you
I try to see
That the world’s still growing without you
Slowly day by day
I long to be
At a place where I’m not feeling blue
Since you took your love away