Frey György: Oázis
Zene: Frey György
Szöveg: Kertész Erika
A felhőn túl
Az én Budapestem
Ússz az árral
Fény a záporból
A felhőn túl
Zuhan a félhomály
Moraja medret váj
Ereje mélyen, halkan búg
Figyel a messzeség
Ma szelet sejt az ég
Fojtó füstöt köddé súg
De fenn, a felhőn túl már nevet az ég
De fenn, a felhőn túl már nevet az ég
De fenn, a felhőn túl már nevet az ég
Hát nézz a felhőn túlra
Lebeg a sok miért
Könyörög valaszért
Lepihen minden álmos szó
Egy puha fénysugár
Valahol jelre vár
Rejtekébe zárkózón
Az én Budapestem
Furcsa világ
Fent az álmaimban tart az ég
Olyan egyszerű
De lassan körbeér az óriáskerék
Én a szívem után mentem mindig
És kellett már a változás
De már látom, bár messzire vitt az út,
Hogy ez csak egy állomás
Bárhova fúj is a szél ezután,
Ha végre megcsillan a fény a Dunán
Biztosan érzem, én itt vagyok otthon
Ismerős hajnal egy új horizonton
Sok helyet láttam a Föld kerekén
Pont ez a legszebb, s pont az enyém
Bárhol is jártam, a választ kerestem
Nem titok már, ez az én Budapestem
Hazakísért
Minden érintése felkavart
Mindig visszavárt
Most is átölel, mint hullámot a part
Érez, megért, tudja,
Miért vagyok ott, ahol most lennem kell
Es ha kész vagyok, visszafogad
Szerelmünk új életre kel
Bárhova fúj is a szél ezután,
Ha végre megcsillan a fény a Dunán
Biztosan érzem, én itt vagyok otthon
Ismerős hajnal egy új horizonton
Sok helyet láttam a Föld kerekén
Pont ez a legszebb, s pont az enyém
Bárhol is jártam, a választ kerestem
Nem titok már, ez az én Budapestem
Ússz az árral
Azt gondoltad, megtaláltad
Mi biztos volt, most semmivé lett
Néha az élet új irányt ad
Tiéd sem volt, mi elveszett
Azt hitted, hogy örökké tart,
Ha meg is gyengül, újraéled
A fájdalom mar úgy beléd mart,
A változás elérkezett
Ki a nyilt tengerre
Ha nem is látod, merre
Gyere, ússz a sodró árral
Talán az eszed harcol
De van, mi úgysem passzol
Mint egy régi kulcs új zárral
Megvan az első lépés
A többi részletkérdés
Nem kell bűvös jelre várni
Most nem kell tervezgetned
Hidd el, ha elengedted
Veled megtörténhet bármi
Úgysem látod, hol a vége
Sorsod kacskaringós barlang
Élvezz minden percet végre
Segít majd egy belső hang
Kölcsön kapott emberélet
Nyitva álló több száz ajtó
Hivogatva várnak teged
De nem mind pont neked való.
Fény a záporból
Közeleg, hadat üzen a holnap
Valahogy a napok összefolynak
Eddig minden úgy alakult
Mintha álmodnék
Ha a fordul a kocka, nem lep meg többé
Süt a nap, ez nem tarthat örökké
Egyszer fenn, és egyszer lenn
Néha váratlan, mint a filmekben
Gyűlnek lassan a felhők
Elsötétül az ég, jön a szél
Csepereg az eső, de ne félj,
Ez csak víz, semmi veszély
Az égre nézek hát
S mint aki fénylő napot lát
Táncolok, folyjon a szemfesték
Most sehol nincs menedék
Bőrig ázom tán
Mégis száz mosolyt szór rám
Ha küzdök, a zápor úgyis hajt
És pontosan ugyaneddig tart majd
Fény a záporból
Engedem, hogy megfürdessen
Fény a záporból
Engedem
Odaadom, amit eddig kaptam
Mire jó, ha minden változatlan
Jöjjön, aminek jönnie kell
Pont ez a szabadság
A szívemből csoda nyugalom árad
Körülölel, mint árok a várat
De a kapu is nyitva áll
Mégha volt is kétség, most mind elszáll
Gyűlnek lassan a felhők
Elsötétül az ég, jön a szél
Csepereg az eső, de ne félj,
Ez csak víz, semmi veszély
Az égre nézek hát
S mint aki fénylő napot lát
Táncolok, folyjon a szemfesték
Most sehol nincs menedék
Bőrig ázom tán
Mégis száz mosolyt szór rám
Ha küzdök, a zápor úgyis hajt
És pontosan ugyaneddig tart majd
Fény a záporból
Engedem, hogy megfürdessen
Fény a záporból
Vállaimra szárnyat fessen