Az Ezüst tónak mélyén élt egy magyar sellőlány
Halruhája csillogott, mint színes lepkeszárny
Az arra járó halászfiú rácsodálkozott
A két jóbarát így találkozott
Jókedvűen beszélgettek minden délután
Náluk több titkot e tóról nem tud senki tán
Varázslatos mendemondák, szép történetek
A hősök hol manók, hol emberek
A Fertő tónál mesét fest az ég
Madárszótól zeng az egész vidék
A nádas élénk, végtelen, és minden zegzugát
Szépség és szeretet járja át
Hogy született a tó, Piros erről is beszélt
Réges rég e víznek helyén sok-sok ember élt
Flori a parton töltött napját mesélte lelkesen
Mit látott a tündérünnepen
A Fertő tónál mesét fest az ég
Madárszótól zeng az egész vidék
A nádas élénk, végtelen, és minden zegzugát
Szépség és szeretet járja át
A Fertő tónál léteznek csodák
A sok szép ábránd nemcsak délibáb
A békés sós víz megcirógat, a szél ölébe fon
És csend ül a távoli dombokon
A Fertő tónál mesét fest az ég
Madárszótól zeng az egész vidék
A nádas élénk, végtelen, és minden zegzugát
Szépség és szeretet járja át