Betakar a néma félhomály               

Régen elmúlt, mi vissza-visszatér

Tagadom, de még mindig fáj

Mondd, miért kellett, hogy köddé válj

Tudom, együtt nem létezhet

Napsugár és dér

A fák, az ég,

Ami téged őriz, felbolydul                 

Rólad szól a szél

Mi télben a jég

S mi a nyárban forró szikrát szór

Nekem az lettél

Szívemen a válasz átsöpört

Lassan ölembe hullik két kezem

Akarom, de rég összetört

Én küzdöttem, de meggyötört

Belehaltam százszor

Mégis most is létezem

A fák, az ég,

Ami téged őriz, felbolydul                 

Rólad szól a szél

Mi télben a jég

S mi a nyárban forró szikrát szór

Nekem az lettél

Miért is vártam a folytatást?

Soha nem engedtem el

Látom, álom volt, nem más

Csak most ébredtem fel

Hát véget ért

Ha bánt az éj

Ami semmivé lett, fellángol

Hosszan mégsem ég

Lehalkul a fény

És a hangod már nem hozzám szól

Így is hallom néha még

I’m living in a faded photograph

But the colors will never be there same

While you are on your way to a dream

It feels like a romantic film

Where the end is tearful

People sigh “it’s such a shame”

            I’m blind to see

            If the Earth is breathing without you

            Even for a day

            I only hear

            That birds are singing out of tune

            Since you went away

With every little piece you leave behind

I can’t help but relive our past again

Rather bittersweet way to try

To find meaning of days go by

Still I can’t stop feeling wilted

every now and then

            I’m blind to see

            If the Earth is breathing without you

            Even for a day

            I only hear

            That birds are singing out of tune

            Since you went away

The movie’s over, we can’t deny

It was meant to be this way

I have no more tears to cry

there’s nothing left to say

for me and you

I try to see

That the world’s still growing without you

Slowly day by day

I long to be

At a place where I’m not feeling blue

Since you took your love away