E.K. Avenue
Music: Kertész Erika
Lyrics: Kertész Erika
A Meditációs fánál
Álom volt
All in
Kicsi Lány
Mama
Szebb világ
Végtelen hajnal
A Meditációs fánál
Soha nem volt még
Hogy szóltam, s Te vártál
Hogy vártam, és Te nem figyeltél rám
Szavaimnak hátat fordítottál
Te vagy a fény
Te vagy a föld, s az ég
A levegő, a víz, egy érintés
Az árnyék, ha bánt a napsütés
Érzem, hogy a szívem indul
Egy lépést tesz felém
S válaszul
Te felém ezret lépsz
Hány éve már, hogy először láttam
Hogy szelíd fényed felragyog az éjszakában
Vigyázol rám
Akkor is, ha eltévednék útvesztőkön át
Soha nem bírálsz
Látlak, mellettem állsz
Soha nem volt még
Hogy szóltam, s Te vártál
Hogy vártam, és Te nem figyeltél rám
Szavaimnak hátat fordítottál
Te vagy a fény
Te vagy a föld, s az ég
A levegő, a víz, egy érintés
Az árnyék, ha bánt a napsütés
Pont, ahogy a szél a fákat
Úgy öleltél át
Narancs színű fényed
Átformált
Hány éve már, hogy először láttam
Hogy szelíd fényed felragyog az éjszakában
Vigyázol rám
Akkor is, ha eltévednék útvesztőkön át
Soha nem bírálsz
Mindig mellettem állsz
Álom volt
Minden együtt töltött éjszakán
Hallottam a sóhajod, értünk aggódtál
Szíved, tested, lelked engem akart
S azt remélted, ez mindörökké tart
Bárcsak ez az érzés
Bennem is úgy támadt volna fel
Ahogy benned lángolt, s a gyertyafényből
Szenvedéllyel égő tűz lett
Gondolatban átölellek még
Megköszönök minden percet, mit velem töltöttél
Tűrtél, és vártál szótlanul
De mindez csak álom volt
Rég elmúlt
Téged küldött hozzám fentről az ég (s te boldogan indultál)
De amit adhattál nem volt már elég (de mégis mellettem voltál)
Ragyogtál, mint hajnali égen a hold (megértő, fényes hold)
De hajthatatlan szívem másé volt
Bárcsak ez az érzés (úgy szerettél)
Bennem is úgy támadt volna fel (bárcsak megértenéd)
Ahogy benned lángolt, s a gyertyafényből
Szenvedéllyel égő tűz lett
Gondolatban átölellek még (hallom a szíved moraját)
Megköszönök minden percet, mit velem töltöttél (mit adhatnék)
Tűrtél, és vártál szótlanul (már tudom jól)
De mindez csak álom volt (szép álom)
Rég elmúlt
All in
Feltettem egy lapra mindenem
A választ várom
Így nem kell majd döntenem
Az osztó kéz mindent elintéz
Azt súgja tarts ki,
Vagy indulj, és vissza se nézz
Hallgass rám
A tét nem a pénz
Ha éber voltál
Nem számít, merre mész
Drill vagy pár
S ha éppen semmi nem jön
A river tartogat talán még esélyt
De ha nem, ne félj
Nem aggódom
És nem ragaszkodom
Jöjjön bármi
Kitárom két karom
Ugrok hát, az élet megy tovább
S én arra tartok
Merre a végzetem szánt
Hallgass rám
A tét nem a pénz
Ha éber voltál
Nem számít, merre mész
Drill vagy pár
S ha éppen semmi nem jön
A river tartogat talán még esélyt
De ha nem, ne félj
Kicsi Lány
Két pici kéz
Angyali szárny
Ártatlan szempár néz
Félve, tétován
S gondolatban tán
Messze jár
Az ablakon át
Ott a világ
Hiszi, hogy rejthet még
Száz és száz csodát
Szíve menne már
Mégis vár
Az élet egy játék, játszd, ahogyan sosem merted még
Fess le színes álmaiddal egy új világot
Fényes csillagod sosem látott útra visz el
Megvéd, ha hiszel
Sok tánc, nevetés fogad, örök a napsütés
Ne várj hát, tedd meg az első lépést
Múlik a tél
S ő fázósan még didereg
Ott, hova nem jut el a fény
Ott bújik el
A nap sugara hívja, vonzza közel
Lassan béke járja át bánatát
Az élet egy játék, játszd, ahogyan sosem merted még
Fess le színes álmaiddal egy új világot
Fényt, szerelmet, boldogságot
Miért várnál, messzire szállnál
Merre szíved húz
S olvad a jég
Kitisztul az ég
A falak leomlanak, ölel a messzeség
S már ezután
Semmi sem fáj
Végre valóság lesz az ábránd
Mama
Egy viharos reggel
Süvít a szél, sötétek a felhők
Morog a tenger
Készenlétben a parti mentők
Mama felpattan
Izgatottan, se hall, se lát
Elszántan
Rajta már az esőkabát
Hiába mondok bármit
Erős a szél még, akkor sem tágít
A séta nem várhat
Kagylókat gyűjtöget, legalább százat
Már dél is elmúlt
De mama nem jött vissza még
Dél elmúlt
Talán nem vitte el a szél
Tombol a szél, pont, ahogy a filmeken
Repül a távolság, annyira féktelen
Hát ültem és vártam
Az ablakban állva nem sokat láttam
Hol keressem?
Fent a tetőről kellene lesnem
Dél is elmúlt
De mama nem jött vissza még
Dél elmúlt
Talán nem vitte el a szél
Tombol a szél, pont, ahogy a filmeken (álmodom, azt hiszem)
Repül a távolság, annyira féktelen (várj még, ne ébressz fel)
Magas a háztető
Innen nézem, kezemben távcső
A parton nem látom
Kicsit feljebb is megpróbálom
Ott repül éppen
Magasan száll, mint a madár
Fenn az égen
De segítségért nem kiált
Fújja a szél, száll vele a képzelet (álmodom, s elhiszem)
Ha nem magam látom, azt mondanám, ez nem lehet (várj még, ne ébressz fel)
Fúj a szél, mama fentről rámnevet
Kitárja karját, élvezi a kék eget
Fújja a szél, fújja a szél, fújja a szél
S ő élvezi a kék eget
Szebb világ
Elém tárul száz zsúfolt utcakép
Sok ember nem is lát, csak túlél robotként
Fejlehajtva jár, lépked szótlanul,
Mintha senki nem lenne, ki szalad vele
Változz hát
Hidd el, hogy sohasem késő
Míg belül ölel a szeretet
Beragyoghat mindent és a világ jobb lehet
Bezárkóztunk rég, arcunk meggyötört
Álmodoznánk még, de szívünk összetört
De elfelejtjük tán, hogy a fal túloldalán
Nemcsak félelem, bánat, de mosoly is vár
Változz hát
Hidd el, hogy sohasem késő
Míg belül ölel a szeretet
Beragyoghat mindent és a világ jobb lehet
Figyelj, és látod majd, hogy kinyílik a világ
Ha éber vagy, jön a változás
S elkísér egy életen át
Így lesz szebb a világ, így lesz szebb a világ
Figyelj, és látod majd, hogy kinyílik a világ…
Hidd el, hogy sohasem késő
Míg belül ölel a szeretet
Beragyoghat mindent
Kinyitja a szemedet
Hidd el, hogy sohasem késő
Míg belül ölel a szeretet
Beborít a földön minden embert
Tengert, völgyet, hegyeket
Hidd el, hogy sohasem késő
Míg belül ölel a szeretet
Hát légy éber
Élvezz minden órát, percet
Változtasd meg életed
Végtelen hajnal
Végtelenbe múló hajnalokon át vártam, hogy újra feltűnj
Alkonyatkor csendben néztem elmerengve, hogy úsznak a felhők
Te nem jöttél
Talán a holnap nálam ér
Újraéled bennem minden, amit eltemettem rég mélyen
Szemem csukva, de arcodat látom a mostba kúszó múlt tükrében
Az álomból felébredvén
Hangod szól
Azt súgja
Mosolyogj rám
Mégha fáj is a távolság
Látom, hogy félsz
Nyughatatlan szíved, békét remélsz
Végtelenbe múló hajnalokon át vágytam vissza, mi eltűnt
Álmodozva elképzeltem, hogy újra összeolvad a lelkünk
Az ajtóban állsz
De hozzád érek, s köddé válsz
Mosolyogj rám
S fel sem tűnik a távolság
Itt vagyok, nézd
Várlak Téged
Egyszer majd hazatérsz