E.K.Avenue

E.K. Avenue

Zene: Kertész Erika
Szöveg: Kertész Erika

 

Soha nem volt még

Hogy szóltam, s Te vártál

Hogy vártam, és Te nem figyeltél rám

Szavaimnak hátat fordítottál

 

Te vagy a fény

Te vagy a föld, s az ég

A levegő, a víz, egy érintés

Az árnyék, ha bánt a napsütés

 

Érzem, hogy a szívem indul

Egy lépést tesz felém

S válaszul

Te felém ezret lépsz

 

Hány éve már, hogy először láttam

Hogy szelíd fényed felragyog az éjszakában

Vigyázol rám

Akkor is, ha eltévednék útvesztőkön át

Soha nem bírálsz

Látlak, mellettem állsz

 

Soha nem volt még

Hogy szóltam, s Te vártál

Hogy vártam, és Te nem figyeltél rám

Szavaimnak hátat fordítottál

 

Te vagy a fény

Te vagy a föld, s az ég

A levegő, a víz, egy érintés

Az árnyék, ha bánt a napsütés

 

Pont, ahogy a szél a fákat

Úgy öleltél át

Narancs színű fényed

Átformált

 

Hány éve már, hogy először láttam

Hogy szelíd fényed felragyog az éjszakában

Vigyázol rám

Akkor is, ha eltévednék útvesztőkön át

Soha nem bírálsz

Mindig mellettem állsz

 

Minden együtt töltött éjszakán

Hallottam a sóhajod, értünk aggódtál

Szíved, tested, lelked engem akart

S azt remélted, ez mindörökké tart

 

            Bárcsak ez az érzés

            Bennem is úgy támadt volna fel

            Ahogy benned lángolt, s a gyertyafényből

            Szenvedéllyel égő tűz lett

 

            Gondolatban átölellek még

            Megköszönök minden percet, mit velem töltöttél

            Tűrtél, és vártál szótlanul

            De mindez csak álom volt

            Rég elmúlt

 

Téged küldött hozzám fentről az ég (s te boldogan indultál)

De amit adhattál nem volt már elég (de mégis mellettem voltál)

Ragyogtál, mint hajnali égen a hold (megértő, fényes hold)

De hajthatatlan szívem másé volt

 

            Bárcsak ez az érzés (úgy szerettél)

            Bennem is úgy támadt volna fel (bárcsak megértenéd)

            Ahogy benned lángolt, s a gyertyafényből

            Szenvedéllyel égő tűz lett

 

            Gondolatban átölellek még (hallom a szíved moraját)

            Megköszönök minden percet, mit velem töltöttél (mit adhatnék)

            Tűrtél, és vártál szótlanul (már tudom jól)

            De mindez csak álom volt (szép álom)

            Rég elmúlt

 

Feltettem egy lapra mindenem

A választ várom

Így nem kell majd döntenem

Az osztó kéz mindent elintéz

Azt súgja tarts ki,

Vagy indulj, és vissza se nézz

 

            Hallgass rám

            A tét nem a pénz

            Ha éber voltál

            Nem számít, merre mész

            Drill vagy pár

            S ha éppen semmi nem jön

            A river tartogat talán még esélyt

            De ha nem, ne félj

 

Nem aggódom

És nem ragaszkodom

Jöjjön bármi

Kitárom két karom

Ugrok hát, az élet megy tovább

S én arra tartok

Merre a végzetem szánt

 

            Hallgass rám

            A tét nem a pénz

            Ha éber voltál

            Nem számít, merre mész

            Drill vagy pár

            S ha éppen semmi nem jön

            A river tartogat talán még esélyt

            De ha nem, ne félj

 

Két pici kéz

Angyali szárny

Ártatlan szempár néz

Félve, tétován

S gondolatban tán

Messze jár

 

Az ablakon át

Ott a világ

Hiszi, hogy rejthet még

Száz és száz csodát

Szíve menne már

Mégis vár

 

            Az élet egy játék, játszd, ahogyan sosem merted még

            Fess le színes álmaiddal egy új világot

            Fényes csillagod sosem látott útra visz el

            Megvéd, ha hiszel

            Sok tánc, nevetés fogad, örök a napsütés

            Ne várj hát, tedd meg az első lépést

 

Múlik a tél

S ő fázósan még didereg

Ott, hova nem jut el a fény

Ott bújik el

A nap sugara hívja, vonzza közel

Lassan béke járja át bánatát

 

            Az élet egy játék, játszd, ahogyan sosem merted még

            Fess le színes álmaiddal egy új világot

            Fényt, szerelmet, boldogságot

            Miért várnál, messzire szállnál

            Merre szíved húz

            S olvad a jég

            Kitisztul az ég

            A falak leomlanak, ölel a messzeség

 

            S már ezután

            Semmi sem fáj

            Végre valóság lesz az ábránd

 

Egy viharos reggel

Süvít a szél, sötétek a felhők

Morog a tenger

Készenlétben a parti mentők

Mama felpattan

Izgatottan, se hall, se lát

Elszántan

Rajta már az esőkabát

 

Hiába mondok bármit

Erős a szél még, akkor sem tágít

A séta nem várhat

Kagylókat gyűjtöget, legalább százat

Már dél is elmúlt

De mama nem jött vissza még

Dél elmúlt

Talán nem vitte el a szél

 

            Tombol a szél, pont, ahogy a filmeken

            Repül a távolság, annyira féktelen

 

Hát ültem és vártam

Az ablakban állva nem sokat láttam

Hol keressem?

Fent a tetőről kellene lesnem

Dél is elmúlt

De mama nem jött vissza még

Dél elmúlt

Talán nem vitte el a szél

 

            Tombol a szél, pont, ahogy a filmeken (álmodom, azt hiszem)

            Repül a távolság, annyira féktelen (várj még, ne ébressz fel)

 

Magas a háztető

Innen nézem, kezemben távcső

A parton nem látom

Kicsit feljebb is megpróbálom

Ott repül éppen

Magasan száll, mint a madár

Fenn az égen

De segítségért nem kiált

 

            Fújja a szél, száll vele a képzelet (álmodom, s elhiszem)

            Ha nem magam látom, azt mondanám, ez nem lehet (várj még, ne ébressz fel)

 

            Fúj a szél, mama fentről rámnevet

            Kitárja karját, élvezi a kék eget

 

Fújja a szél, fújja a szél, fújja a szél

S ő élvezi a kék eget

 

Elém tárul száz zsúfolt utcakép

Sok ember nem is lát, csak túlél robotként

Fejlehajtva jár, lépked szótlanul,

Mintha senki nem lenne, ki szalad vele

 

            Változz hát

            Hidd el, hogy sohasem késő

            Míg belül ölel a szeretet

            Beragyoghat mindent és a világ jobb lehet

 

Bezárkóztunk rég, arcunk meggyötört

Álmodoznánk még, de szívünk összetört

De elfelejtjük tán, hogy a fal túloldalán

Nemcsak félelem, bánat, de mosoly is vár

 

            Változz hát

            Hidd el, hogy sohasem késő

            Míg belül ölel a szeretet

            Beragyoghat mindent és a világ jobb lehet

 

Figyelj, és látod majd, hogy kinyílik a világ

Ha éber vagy, jön a változás

S elkísér egy életen át

Így lesz szebb a világ, így lesz szebb a világ

 

Figyelj, és látod majd, hogy kinyílik a világ…

 

            Hidd el, hogy sohasem késő

            Míg belül ölel a szeretet

            Beragyoghat mindent

            Kinyitja a szemedet

            Hidd el, hogy sohasem késő

            Míg belül ölel a szeretet

            Beborít a földön minden embert

            Tengert, völgyet, hegyeket

            Hidd el, hogy sohasem késő

            Míg belül ölel a szeretet

            Hát légy éber

            Élvezz minden órát, percet

            Változtasd meg életed

 

Végtelenbe múló hajnalokon át vártam, hogy újra feltűnj

Alkonyatkor csendben néztem elmerengve, hogy úsznak a felhők

Te nem jöttél

Talán a holnap nálam ér

 

Újraéled bennem minden, amit eltemettem rég mélyen

Szemem csukva, de arcodat látom a mostba kúszó múlt tükrében

Az álomból felébredvén

Hangod szól

 

Azt súgja

 

            Mosolyogj rám

            Mégha fáj is a távolság

            Látom, hogy félsz

            Nyughatatlan szíved, békét remélsz

 

Végtelenbe múló hajnalokon át vágytam vissza, mi eltűnt

Álmodozva elképzeltem, hogy újra összeolvad a lelkünk

Az ajtóban állsz

De hozzád érek, s köddé válsz

 

            Mosolyogj rám

            S fel sem tűnik a távolság

            Itt vagyok, nézd

            Várlak Téged

            Egyszer majd hazatérsz